A munka számomra a hajnali kelést és a későn fekvést jelenti. A hajnali kelés nekem nem reggel 5 - 6 óra hanem éjjel 2 - 3 óra közötti időszakot jelenti. Mivel az én munkám a villamosvezetés. Így nekem reggel 3:40 - re kell mennem dolgozni egészen délután 14 óráig. Ez után persze nem lehet pihenni, mert  a háztartás egyéb ügyeit is inétzni kell. Ez mellett a másnapi munkára is felkell készülnöm, egy kis szendvics egy kis kávé és talán a nassolni való és a forma ruha kivasalása. Az emberek többsége elsem tudja képzelni ez mit jelent számomra. Egész nap csak megyek körbe - körbe és olyan mintha nem akarna eltelni a műszakom. Az emberek csak azt látják, hogy ott ülsz egész nap a fülkében és tologatod azt a fekete kis kart. De valójában a balesetek 90 % - át mi közlekedési járművezetők védjük ki. Ami azt jeletni, hogy mi vigyázunk a mögöttünk lévő 200 emberre és a többi autósra, gyalogosra vagy biciklisre. Sajnos amikor én is elfáradok akkor megtörténhet a baj. Ilyenkor elég ha egy percre más felé fordul a tekintetem. Ilyenkor jön a nagy bumm, a csatt, a dirr - durr és a megtörténik a legrosszabb. Sajnos összeütköztünk. Ilyenkor már csak segíteni tudunk, hívjuk a mentőt, a rendőrt és ha kell az autó elszállítókat. A legrosszabb amikor nem csak a jármű sérül meg, hanem az ember. Az autót és a villamost kitudjuk kalapálni de az embert nem. Ha a baleset nem az én hibám akkor is emészt napokon keresztül. Jönnek a kérdések, hogy mit nem csináltam jól, talán ha kicsit lassabban megyek akkor nem történik meg, talán ha ... De sajnos a lelkiismereten nem segít semmi csak idő. Ha sajnálatos módon meghalt a baleset másik résztvevője, akkor következik az életre szóló lelkiismeret furdalás, hogy miért is voltam ott akkor. Ez mellett pedig a bírósági hercehurca. Ez mellé az utasok azt várják el, hogy mindenkire mosolyog, készségesen segíts mindenkinek, mindenkit várj meg. De ha egy percet késel a következő megállóból akkor pedig szép jelzővel illetik anyukámat, pedig lehet azért késtem mert mosdóban voltam, mert több órája nem volt lehetőségem kiszállni a fülkéből vagy pedig a 90 éves néninek segítettem felrakni a bevásárló táskáját. Az emberek csak a szolgáltatást várják el, nem nézik mikor keltél, hány napja dolgozol vagy mennyit segítettél másoknak. Csak az a fontos nekik, hogy időben ott legyél és mosolyogj rájuk, és ha kérnek TE adj, ha kell útba igazítást, ha kell tájékoztatást, de legelső sorban szolgáltatást.  Te pedig teljesíted a dolgod, minden nap becsületesen mész munkába és az emberek szemében egy tróger villamosvezető vagy.